Telik vagy múlik

Írta: Kassai Éva, 2015-05-07 dátummal


ellopott idő

Izgalmas téma az IDŐ. Hiába precízen mérhető, a világ minden táján sztenderd, megélése mégis mérhetetlenül szubjektív. Először is: egy hatéves gyereknek egy év, az addig élete egyhatoda. Nekem egyötvenede. Anyu arra panaszkodik, hogy még meg sem szokta a 2015-ös dátumot, máris eltelt belőle az egynegyede. Arról nem is beszélve, hogy az energiánk pedig csökken…

Aztán kortól függetlenül ott vannak a prioritásaink. Árulkodó, kinek mire jut ideje, milyen fontossági sorrendben. Izgalmas önismereti játék este, lefekvés előtt végiggondolni a napunkat: kibe és mibe fektettünk aznap energiát. Előbb-utóbb rájöhetünk, milyen értékrendet alakítottunk ki, hogy például a munka az első, aztán a rendezett otthon, aztán a barátok, a szomszéd, utána a kutya, a gyerek, talán még a házastársra jut egy kis idő, de magunkra már nem.

Ha feladatainkat két nézőpontból vizsgáljuk, akkor még nagyobb felismerésekre tehetünk szert. Ha sürgősség és fontosság szempontjából osztályozzuk a teendőinket, akkor négy területet kapunk: 1. sürgős – fontos, 2. nem sürgős – fontos, 3. sürgős – nem fontos, végül 4. sem nem sürgős – sem nem fontos.

1. sürgős – fontos
Ide tartoznak azok a napi rutin tevékenységek, amelyek létfenntartásunkhoz elengedhetetlenek: evés-ivás-pisi-kaki-pihenés, valamint a ránk zúduló munkahelyi és otthoni feladatok. Jobbára reaktív cselekedetek ezek, azaz kényszerűen el kell végeznünk őket. Abból fakadnak, hogyan tettük le az alapokat, azaz szabadidőnkben jól átgondoltuk-e, mit, miért, hogyan, milyen sorrendben fogunk csinálni.

2. nem sürgős – fontos
Ez az alapok letételének a területe. Nem égető, nem kényszerítő, de roppant fontos: a tervezésen áll vagy bukik, hogy mennyire leszünk sikeresek, eredményesek, öndetermináltak. Ez a proaktív rész, azaz előre döntök: milyen értékrendet követek, melyek számomra a prioritások, mi igazán fontos számomra, mik a rövid-közép-hosszú távú céljaim, hová szeretnék eljutni. Felmérhetem erőforrásaimat, megnézhetem: milyen módon növelhetem hatékonyságomat, energiaszintemet. Ennek megfelelően aztán visszatérve a napi rutinra, már az 1. mezőbe eső feladatokra sem öntudatlanul reagálok, hanem szelektálok, elhagyhatok, sorrendet változtathatok, sőt tudatosan beiktathatok időt a váratlanra, kiszámíthatatlanra.
Ide sorolandók a rekreációra fordított tevékenységeink is: szociális kapcsolatok építése, pihenés, feltöltődés, tanulás, stb.
Ha azt látom: 24 órába nem fér bele minden, ami fontos a számomra, akkor végiggondolhatom, mit adhatok ki másnak. Ha nincs hadra fogható rokon, barát, lelkes ismerős, akkor fogadhatok takarítót, kertészt, hozathatok ételt, a délutáni tanulást bízhatom egy nyugdíjas tanítónénire, stb. A több mint 8 órát dolgozó klienseimnek azt szoktam javasolni, hogy extra időbefektetésükre gondoljanak úgy, mint másodállásra, így az abból befolyó jövedelmet fordítsák segéderőkre. Persze akkor, ha egy jól fizető vállalkozásba, állásba fektetik az extráikat. Ha nem, az már másik téma: miért, meddig, tényleg muszáj? Előre is elnézést azoktól, akik kényszerpályán mozognak, ez a rész nem nekik szól!

3. sürgős – nem fontos
Ezek azok a teendők, amelyek jobbára másoknak fontosak, de valamely oknál fogva nem tudunk nemet mondani rájuk. Vagy már rutinná alakultak, és még nem jöttünk rá, hogy nyugodtan elengedhetnénk belőlük. Ha a 2. területet egyszer jól végiggondoljuk, akkor az ezekből elhagyható feladatokra már nem pazarolunk több energiát.

4. nem sürgős – nem fontos
Ezek azok a dolgok, amelyeket „álltettvágyból” végzünk. Általában azért, mert nincs kedvünk, energiánk, rendelkezésre álló erőforrásaink a valóban fontos dolgokra, de azért múlatjuk valamivel az időt, hogy hasznosnak érezhessük magunkat. Ezek azok az eredménytelen, sehova nem vezető tevékenységek, amelyek nem töltenek fel energiával, nem építenek bennünket, nem járulnak hozzá céljaink eléréséhez.

Ezek alapján gondold végig: a Te időd telik vagy múlik?