Miért jó 50-esnek lenni?

Írta: Kassai Éva, 2015-02-26 dátummal


Ideális esetben, ha eddig „jól vetettünk” lehet aratni: a gyerekek önjárók, pasit már nem kell keresni (vagy azért, mert ráleltünk a tökéletes társra, vagy megtanultunk párunkkal boldogan élni, vagy elengedtük görcsös keresési vágyunkat), a hivatásunkat megtaláltuk, kialakult a baráti körünk, rokonainkkal megbékéltünk, tudjuk mik az erényeink/korlátaink, szeretjük magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és, mert harmóniát sugárzunk, az emberek örülnek a …társaságunknak. Megfelelési kényszer híján végre kényelmesen öltözködhetünk: elég, ha ápoltak és bölcsek vagyunk, nem kell még szépnek is lenni. Megtanultunk energiáinkkal, időnkkel takarékosan bánni, rájöttünk már: mi a fontos és mi nem. Tudjuk, mi tesz jót a szervezetünknek, így időben elkezdtünk egészségünk megóvásáért helyesen táplálkozni, mozogni.
Van még perspektívánk: tanulhatjuk azt, amihez kedvünk van, megnövekedett szabadidőnkben hódolhatunk hobbijainknak és vár ránk még az unokázás öröme. (Ha az átlaghoz tartozunk, és ez az öröm nem tört már ránk 40-es korunkban.)
Most, hogy három hete gazdagítom az ötvenesek társaságát, végeztem egy kis számvetést, hol is tartok az „ideálishoz” képest. A mérleg egész jó, bár arról csak teóriáim vannak, a gyerekeink mennyire lennének önjáróak, ha rá lennének kényszerítve. Azon még töprengek egy kicsit: a cukrászsütemények és a házi szalonna-pálinka kombináció valóban jót tesz-e a szervezetemnek, illetve mennyi lenne számomra az ideális mozgás. Azt még nem tudom eldönteni: a józan énemet lenne kisebb meló elhallgattatni, vagy áttérni egy egészségesebb életformára
A kőkemény valóság viszont az: aratni csak azt tudom, amit megfelelő időben elvetettem. Drága 30-as, 40-es nőtársaim, okuljatok hibáinkból és vessetek, amit tudtok!
Én pedig leszűrtem a tanulságot, igyekszem úgy élni, hogy majd 10 év múlva elégedetten dőlhessek hátra: mindent megtettem azért, hogy jó legyen majd 60-asnak is lenni.